Újbuda feketén fehéren

Az Újbudai Közterület-felügyelet munkatársai idén senkit sem fognak megbírságolni. Tessék csak szabálysérteni, mindent lehet! Mikor tudomásunkra jutott, elsőre nem akartuk elhinni, sőt másodikra sem, de még most sem értjük igazán. Ilyen nem létezhet. De mégis, Újbudán létezik. Lehet dohányozni a játszótereken, a lakásfelújítás törmelékét bátran a járda sarkára önthetjük, lehet alkoholt fogysztani az utcán, lehet fűre parkolni a parkban, mindenki azt csinál, amihez kedve szottyan, büntetlenül. A szabálysértő állampolgár legfeljebb "ejnye-bejnyét" kaphat a közterület-felügyelőtől.

Ne feledjük a hatóságok közötti hatékony együttműködést sem. Míg a rendőrség az objektív felelősség rendszerével  szigorúan bírságolja az aszfalt utakon szabálytalankodót, addig Újbudán szabad a pálya mindenhol, ahol nem az autóutakról van szó. A rendőrség ugyanis csak az utak, utcák rendjével törődik, a többi a közterület-felügyelők dolga.

A költségvetés alapján 159 millió forintot költ idén a kerület a közterület felügyeletre, de egy fillér saját bevételt sem vár Molnár Gyula. Éljenek soká a felelősen és rendszerben gondolkodó újbudai szocialista városatyák!

Az alaposabban érdeklődők számára a közterület-felügyelet költségvetésének tervezete itt található. A "működési bevétel" sor üresen maradása árulkodik a várható bírság-bevételekről. A helyszíni bírság pénzügyi okokból kizárólag ezen a soron jeleníthető meg. Az önkormányzat szabálysértési bevételei  ettől függetlenek, más típusú ügyekből adódnak.

Gondolkodott már azon, hogy Budapest szívében ki kellene bérelnie egy öblöt? Megtaláltuk Önnek az Internet legjobb ajánlatát!

Itt a lehetőség! A főváros leghírhedtebb öblét bérelheti ki viziszínpaddal, nézőtérrel együtt egy rendezvényszervező cégtől. Részletek itt.

Így járunk, ha magánkézbe kerül egy park tulajdona. A Kopaszi-gát ugyanis magántulajdon, kizárólag a tulajdonos cég vezetőinek jószívűségén múlik, hogy jelenleg akárki sétálhat rajta. Azonban ha úri kedvük úgy tartaná, bármikor lezárhatnák, sőt az építendő iroda- és lakóházak jövendőbeli lakói számára kizárólagos használatúvá is tehetnék. Olyan ez, mint amikor az olimpián doppingoló sportoló hónapokkal később bukik le és akkor át kell adnia az aranyérmét a második helyezettnek. De az új aranyérmes kölcsönzőt nyit és bérbe adja az érmet a doppingoló elsőnek.

Az utóbbi évek legnagyobb budapesti panamája volt az Öböl-ügy, a Lágymányosi-öböl kijátszása Leisztinger Tamásnak, aki azt busás, sok milliárdos haszonnal adta tovább egy portugál ingatlanos cégnek. Nem kis teljesítmény volt, gratulálunk!

Gyakran éri a Fideszt az a vád, hogy megszavazta az öblöt. Lássuk csak! 2006 előtt a Fidesz képviselői a közös cég létrejöttekor megosztottan szavaztak. Bizony, volt aki támogatta, hogy elinduljon ez a beruházás. Jó tudni, hogy a 2006-os önkormányzati választáson a Fidesz beruházást megszavazó képviselőinek jelentős többsége lecserélődött, talán nem véletlenül. A fideszes, jobboldali képviselők másik része viszont már a kezdetekkor ellenezte az üzletet, mondván egy közös bizniszből az önkormányzat számára túl sok jó nem származik. Az új ciklusban pedig a Fidesz-KDNP egységesen elutasította az önkormányzati üzletrész eladását Leisztengernek.

Az ügyhöz szorosan hozzá tartozik, hogy azt az MDF végig támogatta. De mi lehet ennek a hátterében? Tudjuk, hogy a Leisztingerrel kapcsolatba hozott Tisztelet Társasága a 2006-os választásokon az MDF-fel megállapodva országgyűlési mandátumot is kapott Vas János személyében. Vas János korábban a Kincstári Vagyoni Igazgatóság vagyonkezelési főosztályvezetője volt. Az ő ideje alatt jutott a KVI-től egy öböl mellett elhelyezkedő, a projektbe tartozó állami telek az önkormányzat közbeiktatásával Leisztinger cégéhez. Leisztinger cégének akkori vezetője az a Rózsa István György volt, aki szintén feltűnt 2006-ban az MDF választási listáján a Tisztelet Társasága ajánlásával, csak ő pont lemaradt a képviselőségről.

A kulcsszerepet azonban nem az MDF vállalta, hanem Molnár Gyula szocialista polgármester és liberális társa: Lakos Imre. Ez a történet róluk szól.

A rendőrség Schneller Domonkos fideszes képviselő feljelentése nyomán 2007. telén rendelt el nyomozást, amely azóta is tart. Hiavatali visszaélés, és különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés miatt nyomoznak. Úgy tudjuk, az önkormányzat egyik tisztviselőjét már kihallgatták gyanúsítottként, mivel az Öböl XI. Kft-nek egy 8 millió forintos telekadó elengedéséről hozott méltányossági határozatot. Az eset nem meglepő, elsőnek mindig a beosztott hivatalnokot találják meg, aki elöljárója szóbeli utasítására ír alá. A nagykutyák pedig addig édesdeden szunyókálnak villáikban.

A polgármester gyakran azzal érvelt, hogy "de hát nyert a kerület egy gyönyörű parkot." Hogy ki nyert?! Az Kopaszi-gát területe magánterület, amit a cég jóindulatából használhat jelenleg bárki is. Jó kérdés, hogy meddig. Egyes hírek szerint a Zöld Pardont és a Riót akarják odaköltöztetni, hogy megszabaduljanak a kellemetlen kérdésektől.

Az ügy iránt részletesebben érdeklődők itt találhatnak további érdekes infókat. A "B" jelentést érdemes olvasgatni, az "A" jelű nem más mint a beruházást megszavazó képviselők önmentegetése.

Tegnap céget alapítottunk, mától élesben játszunk. Megpróbáljuk kiszimatolni a pénz szagát a Lágymányosi-öböl levegőjéből.

Ott hagytuk abba, hogy fifty-fifty alapon létrejött az önkormányzat és Leisztinger közös cége. Ezzel persze Leisztenger nem lehetett elégedett, hiszen a lehetőségen túl még nem szerzett meg semmit. El is kezdte hamar a szerzést, már 2004-ben készpénz befizetéssel megemelte az Öböl fejlesztésére alapított, önkormányzattal közös cég tőkéjét, s ebből a pénzből elkezdődött a Kopaszi-gát parkosítása, valamint a többi terület tereprendezése. Ezzel párhuzamosan folyamatosan vásárolta fel az önkormányzati üzletrészt az erdeti értéknek a jegybanki alapkamattal plusz 1,5 százalékkal növelt árán. E két dologból, vagyis a tőkeemelésből és az önkormányzati rész megvásárlásából következett, hogy szép sorban, röpke két év alatt az önkormányzati tulajdon 50%-ról 22%-ra olvadt a közös cégben.

Mindez aközben történt, hogy a szocialista és szabaddemokrata  képviselők megszavazták az Öböl és környéke szabályozási tervének olyan módosítását, ami plusz 10.000 m2 beépítését tette lehetővé a korábbi, szigorúbb szabályozás helyett. Azonban ebből az értéknövekményből sem látott semmit az önkormányzat, hiába tette ezt lehetővé, hiába engedte, hogy nagyobb épületek épülhessenek, nagyobb üzlet legyen az egész, a közös cégben nem nőtt az önkormányzati üzletrész. De azt sem vállalta Leisztinger, hogy cserébe fizeti az 1-es villamos áthozását a Lágymányosi-hídon, vagy a 19-es villamos meghosszabbítását a Műegyetem rakparton. Mindkét fejlesztés elsősorban a Lágymányosi-öböl térségét segítheti. Persze minek is vállalt volna ilyet, ha tudja, hogy a főváros az 1-es villamost úgyis áthozza majd közpénzből és uniós forrásból...

Leisztinger végül 2006. decemberében 1% kivételével a maradék önkormányzati tulajdont is megvásárolta a korábban említett jegybanki alapkamathoz képest 1,5%-kal magasabb hasznot engedve. Molnár Gyula a Leisztengernek való üzletrészeladáshoz a képviselő-testület szocialista és szabaddemokrata többségétől kérte és kapta a felhatalmazást. A módszer lényege: ha a testület ad valamire felhatalmazást, akkor arra alig van esély, hogy az összes igennel szavazó képviselőt lecsukják, a felelősség így csodásan elkenhető.

Leisztingerék miután gyakorlatilag kiszorították az önkormányzatot, már csak egy dologgal foglalkoztak igazán, hogy minél hamarabb túladjanak a projekten, lehetőleg minél magasabb haszonnal. Tették ezt azért is, mert Leisztingernek nincs építőpari cége, nincs meg a szakértelme az épületek felépítéséhez, ő a pénzügyi műveletekhez ért. Mindössze fél év alatt sikerült eladnia a projektet.

A számokat összegezve kiderül, hogy az önkormányzat 2 milliárdot kapott a 16 hektárnyi telkéért. Leisztinger pedig a HVG 2007. augusztus 24-i száma szerint az egész, mintegy 24 hektárnyi terület 75%-át birtokló céget 25 milliárd forintért értékesítette tovább egy portugál ingatlanbefektetőnek. Ha ez igaz, márpedig a HVG-t senki nem kötelezte helyregazításra, akkor az önkormányzatnak legalább két-háromszorosát kellett volna kapnia a 2 milliárdnak. Leisztingernek három év alatt sikerült finom becslések szerint 300% hasznot szereznie a projektből, Molnár Gyuláéknak két és fél év alatt kb. 30%-ot... S higgyék el, a fél évvel hoszabb idő alatt senki nem talált aranyat az öböl fenekén.

Ma tovább tanultunk: vegyük meg a szomszéd telkét úgy, hogy cserébe befüvesítjük egy vékony sávját és mondjuk azt, hogy ott a jövőben is sétálgathat. A telek nagyobbik felét pedig adjuk el egy házépítőnek legalább kétszer-háromszor annyiért, mint amennyibe a szomszéd telke és a füvesítés összesen került.

Holnap kiderül, hogy hogyan szavaztak a pártok, megszavazta-e a Fidesz? Mi köze a Tisztelet Társaságának az öböl-ügyhöz és az MDF-hez? Börtönbe kerülhet-e Molnár Gyula hasonlóan Hunvald Györgyhöz? Ha fentiekből nem derült ki, akkor azt is eláruljuk konkrétan miért is nyomoznak. Azt is megtudhatják, kié most a park.

Itt folytatjuk.

Eljött a pillanat, hogy tanuljunk egy kis üzleti gondolkodást. Hogy is működik egy hatalmas ingatlanfejlesztés? Hogyan lehetett hatalmas haszonra szert tenni a rendszerváltás után 18 évvel?

A kezdetek kezdetén, a "teremtéskor" volt az önkormányzatok vagyonhoz juttatása, miután a rendszerváltáskor egyre erősebben híresztelték az államról, hogy rossz gazda. A falusi önkormányzatok elsősorban mezőgazdasági területekhez, a fővárosi, a városi és a fővárosi kerületi önkormányzatok hatalmas egyéb ingatlanvagyonhoz jutottak. Ennek jórésze tanácsi bérlakás volt, melyeket a bérlők kedvezményesen megvásárolhattak. A városi emberek sokasága kapott valamit, a vagyonuk gyarapodott. Az örömmámorban azonban alig tűnt fel néhányaknak, hogy milyen hatalmas gyárak, ipari területek és más üres telkek cseréltek "gazdát" fillérekért ezekben a zűrzavaros időkben. Megteremtődött a kiskapukon szocializálódott új tőkés réteg Magyarországon.

Azért maradt valami a későbbi időkre is, igaz nem sok, de a Kopaszi-gát illetve a Lágymányosi-öböl ennek iskolapéldája. A terület két fontos részből állt össze. Az egyik a Kelenföldi Hőerőmű Budafoki út melletti telke volt többek között az Erőmű sportpályákkal és néhány kihasználatlan épülettel együtt, melyet az erőmű francia tulajdonosa eladott egy Lesztinger Tamás, MSZP-közeli nagyvállalkozóhoz köthető cégnek. Ennek a teleknek a mérete nagyjából 8 hektár (80.000 m2). A másik rész maga a Kopaszi-gát duna-parti telkéből és az Erőmű melletti más telkekből állt. Ez a rész a XI. kerületi önkormányzat tulajdona volt. A nagysága a Duna vizét nem számítva kicsit több mint 16 hektár (160.000 m2). Róka fogta csuka: a gát az Erőmű területe nélkül nem sokat ér, és az Erőmű területe is alig hasznosító, ha nincs meg hozzá a Duna-part. De egyesítve erőiket: a vizet, a földet, a szelet, ígéretes vállalkozás lógott a levegőben.

Az önkormányzat két út előtt állt: vagy nyilvános pályázaton eladja a saját területét és utána nem nagyon foglalkozik az üggyel, vagy megpróbál nagyobb hasznot húzni és a telekszomszéd Leisztingerrel közös vállalkozásba fog, így kikerülhető a pályáztatás. Ez utóbbit választotta, közös cég jött létre: 50% önkormányzati tulajdonnal és 50% Leisztinger cégtulajdonnal. A társaság vagyonát jelentő fent említett önkormányzati telkek valódi értékét egy utólag készített értékbecslés pont annyiban állapította meg, mint amennyiért a társaság alapításakor könyv szerinti értéken bevitték a vagyont. Azt utólag aligha tudjuk meg, hogy a könyv szerinti érték eltért-e a piaci ártól, s ha igen, akkor mennyivel. Tény, hogy Leisztingerék - akik készítettek piaci értékbecslést - 8 hektárt vittek be 50%-os részesedésért, míg az önkormányzat 16 hektárt ugyanennyiért. Az 50-50%-os megosztás tehát eléggé megkérdőjelezhető, s nem valószínű, hogy Leisztinger Tamás vesztett az ügyön.

Az első tanulnivaló tehát: vigyél földet egy szomszéddal közös cégbe és bár a Tied fele akkora, de úgy intézd, hogy valójában ugyanannyit érjen, mint a szomszédnak a vízparti és kétszer akkora telke. Ha ez sikerül, biztos lehetsz abban, hogy a  szomszéd elég balek, és busásan megéri vele a jövőben is üzletelni. Innen folytatjuk. 

Itt folytatódik.

A polgármester és 19 cinkosa megszavazta Újbuda Önkormányzatának 2009. évi költségvetését. Sorozatunkban a számok mögé nézünk és nyilvánosságot adunk, hogy hová folyik majd el Újbuda vagyona, mit tartanak elengedhetetlenül fontosnak idén Molnár Gyuláék.

Az Újbuda TC 196 millió forintot nyel el idén, a költségvetési vita során a polgármester elismerte, még nem tudják pontosan mire, de el fogják költeni a pénzt. Molnár Gyula elnökként tavaly óta vezeti az egyesületet. A sport támogatását nehéz kritizálni, mi sem szeretnénk a sportoló lurkók kedvét örökre elvenni a mozgás örömétől, de vannak határok. Az az érzésünk, hogy a sportoló lurkók számítanak ebben az ügyben a legkevésbé. Nézzük csak meg a tavalyi évet. Verebes mágussal a másodosztályban botladozó focisták együttese tavaly több mint 50 millió forintot emésztett fel Újbuda költségvetéséből. A csapat neve: Vác-Újbuda volt, a mérkőzéseket Vácon játszotta. Ennyit a kerületi kötődésről. Akkor mégis miért? A kérdés megválaszolását a kommentelőkre bízzuk.

A kidobott összegből elkezdődhetett volna a sokszor megígért gazdagréti uszoda építése, akár fejleszthették volna a kerületi iskolák sportudvarait, vagy létrehozhattak volna egy minden kerületi számára egyenlő módon hozzáférhető sporttámogatási rendszert. De nem ezt tették, hanem arra költöttek az újbudaiak pénzéből súlyos tízmilliókat, hogy tizenegy játékos 50-100 váci néző előtt kergesse a labdát. Szép volt fiúk!

A polgármester és 19 cinkosa megszavazta Újbuda Önkormányzatának 2009. évi költségvetését. Sorozatunkban a számok mögé nézünk és nyilvánosságot adunk, hogy hová folyik majd el Újbuda vagyona, mit tartanak elengedhetetlenül fontosnak idén Molnár Gyuláék.

Mai témánk a településmarketing plusz, ami "Média 11. rendezvények" cimkével és 42 millió forinttal tervezve került a költségvetésbe. Lesz itt dínom-dánom idén is. Ha Padödő nem is kér fellépési díjat, azért ne legyenek illúzióink, nem lesz ingyenes a koncert. A színpad- és világítástechnikától a bérelt közvetítőkocsin át a mobilvécékig mindenért fizetünk majd. De ez rendjén is van, dzsentriországban nem szabad feltűnnie, hogy dédapáink vagyona már rég elillant. A látszatra adunk, virítjuk a lóvét.

A nagy kérdés, hogy lesz-e idén vezénylés az Öbölbe? A 2007-es vezénylés kapcsán Uj Péter így írt: "De a végeredmény mégis az, hogy sikerült kivezényelni kétezer-ötszáz gyereket, ami több mint ijesztő. Az önkormányzatnál nem akadt egyetlen ember, aki azt merte volna mondani, hogy ez nemcsak gagyi, de a legócskább utókádárista köcsögség? Nem szégyellték magukat ottan?"

Szóval lesz-e idén valami extra rendezvény, ahol kisiskolásokkal mutatkozhat a polgármester? Őszintén bízunk benne, hogy Futó Péter kelenföldi megabevásárlóközpontjának engedélyezése alkalmából Molnár Gyuláék felsorakoztatják az Etele téren az eddig be nem zárt újbudai iskolák diákjait, akik ovációval és hatalmas tapssal köszönthetik a metróalagútból felszínre érkező utolsó vagon földet.

A polgármester és 19 cinkosa megszavazta Újbuda Önkormányzatának 2009. évi költségvetését. Sorozatunkban a számok mögé nézünk és nyilvánosságot adunk, hogy hová folyik majd el Újbuda vagyona, mit tartanak elengedhetetlenül fontosnak idén Molnár Gyuláék.

E posztunk bűvszava a településmarketing. Erre 100 milliót költ idén a kerület vezetése. Ebből finanszírozzák majd a polgármester kommunikációs tanácsadóját, innen fizetik az Újbuda újság mellett megjelenő színes-szagos kiadványokat és az érdekesebbnél érdekesebb marketingeseményekre szóló meghívókat. Ebből fizetik az egyik fiatal szocialista képviselő által menedzselt diákönkormányzati tábort és Molnár Gyula egyéb sajtótájékoztatóit is. A testvérvárosok képviselőivel közösen eltöltött borgőzös vacsorákról nem is beszélve. Az egyik legjobb keret.

Persze be kell vallanunk, a kultúrára is jut ebből néhány millió. Egyes iskolások cirkuszba, nagyszüleik és más idős újbudaiak színházba juthatnak el ingyen. Tavaly például képviselők választhatták ki a szerencsés időseket és ajándékozhatták meg őket jegyekkel. Az előadás kezdete előtt Molnár Gyula megvillantotta új öltönyét, a csillogó szemű nyugdíjasok pedig tátott szájjal hallgatták szónoklatát.

Még szerencse, hogy Újbudán ez fontos, itt a jóságos polgármester gondoskodik a gyerekekről és az idősekről is, ha nem is mindenkiről, legalább azokról, akiket szeret a képviselőjük. Nyilván a tatárszentgyörgyi gyerekek is megérdemelnék az ingyen cirkuszlátogatást, csak ott ők nem fontosak, vagy ez nem jut a polgármesterük eszébe, de ami még valószínűbb, hogy nincs rá önkormányzati pénz. Ott hiába van valaki jóban a képviselővel. Az egy másik Magyarország.

Egy magára valamit is adó fővárosi kerületnek meg kell engednie magának, hogy cirkuszt és Padödőt adjon a népnek. E nélkül a 100 millió forint nélkül a XI. kerületben fel sem kelne a nap reggelenként. Ugye mindenki érzi, hogy egyszerűen muszáj. Ha nem is a településre legalább a vezetőjére. De akkor elvárjuk hogy becsületesen írják azt: MolnárMarketing.

A polgármester és 19 cinkosa megszavazta Újbuda Önkormányzatának 2009. évi költségvetését. Sorozatunkban a számok mögé nézünk és nyilvánosságot adunk, hogy hová folyik majd el Újbuda vagyona, mit tartanak elengedhetetlenül fontosnak idén Molnár Gyuláék.

A költségvetésben közel 200 millió forintot terveznek a méhnyakrák megelőző védőoltásra. Ha egészségügyileg tényleg szükséges lenne, akkor bizonyára már a kötelező, államilag finanszírozott oltások között üdvözölhetnénk a méhnyakrák elleni, egészen pontosan a HPV vírus elleni oltást. De valószínűleg azért nem az oltást fizeti az állam, mert Magyarországon 2003. óta létezik államilag finanszírozott és szervezett méhnyakszűrő program, mellyel a  háromévenkénti szűrést próbálják megvalósítani. A protokoll kimondja, hogy minden nőgyógyászati vizit egyben méhnyak szűrés is kell hogy legyen, amennyiben az nem történt meg 1 éven belül.

A polgármester és 19 cinkosa megszavazta Újbuda Önkormányzatának 2009. évi költségvetését. Sorozatunkban a számok mögé nézünk és nyilvánosságot adunk, hogy hová folyik majd el Újbuda vagyona, mit tartanak elengedhetetlenül fontosnak idén Molnár Gyuláék.

Az újság sok milliós költsége mellett szembe ötlik a 100 millióra cimkézett "számlázott szellemi tevékenység". Ez a kifejezés valójában az ügyvédeknek évente kifizetett summát fedi. Többek között ide tartozott korábban a Molnár-Merczel-Lesták-Simonfalvi, most pedig  a Merczel Ügyvédi Iroda, ami több mint 10 milliót vitt haza tavaly. Ez messze nem a legtöbb, amit évente ilyesmi munkákra szerezni lehet az önkormányzattól. E cikkben csak azért emeltük ki, mert az első irodában a Molnár név nem mást rejt, mint Molnár Juditot, Lakos Imre SZDSZ-es alpolgármester feleségét. Kisebb helyi politikai botrány után ez az iroda megszűnt, s helyére érkezett Merczel. A dolgot azonban még nem zárhatjuk le ennyivel. Hiszen a Merczel Ügyvédi Iroda a mai napig egy helyen, közös titkárnővel működik a fent említett feleségnek, Molnár Juditnak az ügyvédi irodájával, ami hivatalosan önálló, de a valóságban elég szoros a kötelék a két iroda között.

A dologhoz érdemes hozzátenni, hogy az ügyvédi tevékenységre nem vonatkozik pályáztatási kötelezettség és a közbeszerzési törvény alá sem tartozik, így lényegében Molnár Gyula kénye-kedvétől függ, hogy kivel köt és kivel nem köt az önkormányzat ügyvédi tevékenységre szerződést.

Az önkormányzatnak van jogi csoportja, ami akár el is láthatná a jogi feladatokat, persze akkor más zsebeket kellene találni ennek a fenti százmilliónak. De így sokkal egyszerűbben és bizonyára fájdalommentesebben lehet elcsordogáltatni az összeget.