Tegnap céget alapítottunk, mától élesben játszunk. Megpróbáljuk kiszimatolni a pénz szagát a Lágymányosi-öböl levegőjéből.
Ott hagytuk abba, hogy fifty-fifty alapon létrejött az önkormányzat és Leisztinger közös cége. Ezzel persze Leisztenger nem lehetett elégedett, hiszen a lehetőségen túl még nem szerzett meg semmit. El is kezdte hamar a szerzést, már 2004-ben készpénz befizetéssel megemelte az Öböl fejlesztésére alapított, önkormányzattal közös cég tőkéjét, s ebből a pénzből elkezdődött a Kopaszi-gát parkosítása, valamint a többi terület tereprendezése. Ezzel párhuzamosan folyamatosan vásárolta fel az önkormányzati üzletrészt az erdeti értéknek a jegybanki alapkamattal plusz 1,5 százalékkal növelt árán. E két dologból, vagyis a tőkeemelésből és az önkormányzati rész megvásárlásából következett, hogy szép sorban, röpke két év alatt az önkormányzati tulajdon 50%-ról 22%-ra olvadt a közös cégben.
Mindez aközben történt, hogy a szocialista és szabaddemokrata képviselők megszavazták az Öböl és környéke szabályozási tervének olyan módosítását, ami plusz 10.000 m2 beépítését tette lehetővé a korábbi, szigorúbb szabályozás helyett. Azonban ebből az értéknövekményből sem látott semmit az önkormányzat, hiába tette ezt lehetővé, hiába engedte, hogy nagyobb épületek épülhessenek, nagyobb üzlet legyen az egész, a közös cégben nem nőtt az önkormányzati üzletrész. De azt sem vállalta Leisztinger, hogy cserébe fizeti az 1-es villamos áthozását a Lágymányosi-hídon, vagy a 19-es villamos meghosszabbítását a Műegyetem rakparton. Mindkét fejlesztés elsősorban a Lágymányosi-öböl térségét segítheti. Persze minek is vállalt volna ilyet, ha tudja, hogy a főváros az 1-es villamost úgyis áthozza majd közpénzből és uniós forrásból...
Leisztinger végül 2006. decemberében 1% kivételével a maradék önkormányzati tulajdont is megvásárolta a korábban említett jegybanki alapkamathoz képest 1,5%-kal magasabb hasznot engedve. Molnár Gyula a Leisztengernek való üzletrészeladáshoz a képviselő-testület szocialista és szabaddemokrata többségétől kérte és kapta a felhatalmazást. A módszer lényege: ha a testület ad valamire felhatalmazást, akkor arra alig van esély, hogy az összes igennel szavazó képviselőt lecsukják, a felelősség így csodásan elkenhető.
Leisztingerék miután gyakorlatilag kiszorították az önkormányzatot, már csak egy dologgal foglalkoztak igazán, hogy minél hamarabb túladjanak a projekten, lehetőleg minél magasabb haszonnal. Tették ezt azért is, mert Leisztingernek nincs építőpari cége, nincs meg a szakértelme az épületek felépítéséhez, ő a pénzügyi műveletekhez ért. Mindössze fél év alatt sikerült eladnia a projektet.
A számokat összegezve kiderül, hogy az önkormányzat 2 milliárdot kapott a 16 hektárnyi telkéért. Leisztinger pedig a HVG 2007. augusztus 24-i száma szerint az egész, mintegy 24 hektárnyi terület 75%-át birtokló céget 25 milliárd forintért értékesítette tovább egy portugál ingatlanbefektetőnek. Ha ez igaz, márpedig a HVG-t senki nem kötelezte helyregazításra, akkor az önkormányzatnak legalább két-háromszorosát kellett volna kapnia a 2 milliárdnak. Leisztingernek három év alatt sikerült finom becslések szerint 300% hasznot szereznie a projektből, Molnár Gyuláéknak két és fél év alatt kb. 30%-ot... S higgyék el, a fél évvel hoszabb idő alatt senki nem talált aranyat az öböl fenekén.
Ma tovább tanultunk: vegyük meg a szomszéd telkét úgy, hogy cserébe befüvesítjük egy vékony sávját és mondjuk azt, hogy ott a jövőben is sétálgathat. A telek nagyobbik felét pedig adjuk el egy házépítőnek legalább kétszer-háromszor annyiért, mint amennyibe a szomszéd telke és a füvesítés összesen került.
Holnap kiderül, hogy hogyan szavaztak a pártok, megszavazta-e a Fidesz? Mi köze a Tisztelet Társaságának az öböl-ügyhöz és az MDF-hez? Börtönbe kerülhet-e Molnár Gyula hasonlóan Hunvald Györgyhöz? Ha fentiekből nem derült ki, akkor azt is eláruljuk konkrétan miért is nyomoznak. Azt is megtudhatják, kié most a park.