Eljött a pillanat, hogy tanuljunk egy kis üzleti gondolkodást. Hogy is működik egy hatalmas ingatlanfejlesztés? Hogyan lehetett hatalmas haszonra szert tenni a rendszerváltás után 18 évvel?
A kezdetek kezdetén, a "teremtéskor" volt az önkormányzatok vagyonhoz juttatása, miután a rendszerváltáskor egyre erősebben híresztelték az államról, hogy rossz gazda. A falusi önkormányzatok elsősorban mezőgazdasági területekhez, a fővárosi, a városi és a fővárosi kerületi önkormányzatok hatalmas egyéb ingatlanvagyonhoz jutottak. Ennek jórésze tanácsi bérlakás volt, melyeket a bérlők kedvezményesen megvásárolhattak. A városi emberek sokasága kapott valamit, a vagyonuk gyarapodott. Az örömmámorban azonban alig tűnt fel néhányaknak, hogy milyen hatalmas gyárak, ipari területek és más üres telkek cseréltek "gazdát" fillérekért ezekben a zűrzavaros időkben. Megteremtődött a kiskapukon szocializálódott új tőkés réteg Magyarországon.
Azért maradt valami a későbbi időkre is, igaz nem sok, de a Kopaszi-gát illetve a Lágymányosi-öböl ennek iskolapéldája. A terület két fontos részből állt össze. Az egyik a Kelenföldi Hőerőmű Budafoki út melletti telke volt többek között az Erőmű sportpályákkal és néhány kihasználatlan épülettel együtt, melyet az erőmű francia tulajdonosa eladott egy Lesztinger Tamás, MSZP-közeli nagyvállalkozóhoz köthető cégnek. Ennek a teleknek a mérete nagyjából 8 hektár (80.000 m2). A másik rész maga a Kopaszi-gát duna-parti telkéből és az Erőmű melletti más telkekből állt. Ez a rész a XI. kerületi önkormányzat tulajdona volt. A nagysága a Duna vizét nem számítva kicsit több mint 16 hektár (160.000 m2). Róka fogta csuka: a gát az Erőmű területe nélkül nem sokat ér, és az Erőmű területe is alig hasznosító, ha nincs meg hozzá a Duna-part. De egyesítve erőiket: a vizet, a földet, a szelet, ígéretes vállalkozás lógott a levegőben.
Az önkormányzat két út előtt állt: vagy nyilvános pályázaton eladja a saját területét és utána nem nagyon foglalkozik az üggyel, vagy megpróbál nagyobb hasznot húzni és a telekszomszéd Leisztingerrel közös vállalkozásba fog, így kikerülhető a pályáztatás. Ez utóbbit választotta, közös cég jött létre: 50% önkormányzati tulajdonnal és 50% Leisztinger cégtulajdonnal. A társaság vagyonát jelentő fent említett önkormányzati telkek valódi értékét egy utólag készített értékbecslés pont annyiban állapította meg, mint amennyiért a társaság alapításakor könyv szerinti értéken bevitték a vagyont. Azt utólag aligha tudjuk meg, hogy a könyv szerinti érték eltért-e a piaci ártól, s ha igen, akkor mennyivel. Tény, hogy Leisztingerék - akik készítettek piaci értékbecslést - 8 hektárt vittek be 50%-os részesedésért, míg az önkormányzat 16 hektárt ugyanennyiért. Az 50-50%-os megosztás tehát eléggé megkérdőjelezhető, s nem valószínű, hogy Leisztinger Tamás vesztett az ügyön.
Az első tanulnivaló tehát: vigyél földet egy szomszéddal közös cégbe és bár a Tied fele akkora, de úgy intézd, hogy valójában ugyanannyit érjen, mint a szomszédnak a vízparti és kétszer akkora telke. Ha ez sikerül, biztos lehetsz abban, hogy a szomszéd elég balek, és busásan megéri vele a jövőben is üzletelni. Innen folytatjuk.
