Újbuda feketén fehéren

Tegnap a Dunába ugrott egy férfi az A38 hajóról. Egy óráig kereste a rendőrség, de nem találták meg.

A blogunk postaládájába érkezett dokumentum szerint az A38 szórakozóhely létesítési engedélyéhez a XI. kerületi önkormányzat a következő kikötést tette:

"A hajóra érkezők a szárazföld felé nem távozhatnak illetve - a személyzet kivételével - a szárazföld felől vendégek nem érkezhetnek."

Az, hogy mindennek ellenére hogyan működhetett és működhet a szórakozóhely, az újabb kérdéseket vet fel Újbuda életében. Mindenesetre jó ha tudjuk, hogy évről évre állami és önkormányzati tízmilliók érkeznek a hajót üzemeltető kft-hez illetve annak 100%-os tulajdonában lévő közhasznú társasághoz, a tulajdonosi körben egy panamai offshore cég is található. A hajót támogatja többek között Demszky Gábor a fővárosból, Molnár Gyula Újbudáról és Hiller István a Kulturális Minisztériumból. A politika minduntalan ott ólálkodik a hajó körül: például fórumot tartott rajta a Gyurcsány-Hiller páros is.

Tavaly előtti hír, hogy a budapesti fürdőtársaság igazgatóságába bekerült Bognár Attila, az A38-as hajó igazgatója, aki Demszky Gábor főtanácsadójának, Mesterházy Ernőnek az üzlettársa.

Demszky 2006-ban így nyilatkozott az A38 kérdésére: "Az A38 Hajó igazi kultúrmissziót testesít meg, egy igazi elhivatottság példája, amikor nem állami támogatásból, hanem saját eszközökkel vág valaki bele egy olyan ügybe, amelyben hisz."

Az A38 és a Zászlóshajó Kft 2004-ben 50 millió forintot kapott az átláthatatlan támogatásairól ismert SZDSZ-es minisztériumtól, az IHM-től. De ugyanebben az évben támogatta a szórakozóhelyet mintegy 13 millió forinttal az IHM-mel közhasznúsági szerződésben álló NT Nonprofit Közhasznú Kft. is.

2006 óta a főváros is rendszeres évi húszmilliós támogatást nyújt, ahogy az Oktatási és Kulturális Minisztérium is mindig mélyen a zsebébe nyúlt, hiszen busásabb években negyvenmilliót, de még tavaly is húszmilliót adott a hajónak. 2008-ban a Molnár Gyula vezette kerületi önkormányzat 8 milliós támogatással szállt be a buliba.

A Zászlóshajó Kft. 2007-ben 455 milliós nettó árbevételre tett szert és 54 millió forint adózott eredményt ért el. Ez az összeg nagyobb mint amekkora bevételt a hajó mellett üzemelő és sokkal ismertebb Zöld Pardon ért el ugyanabban az éveben.

Az Index tavalyi cikke hozta nyilvánosságra, hogy a Zöld Pardon és a Rió négyszer akkora területet használ, mint amekkorára jogosult. Úgy tűnik a a legális körülmények megteremtése ebben a kerületben senkinek sem megy, a politikával nyakig összefonódott tulajdonosi köröknek egyáltalán nem érdeke tiszta viszonyokat teremteni.

Blogunk mindent megtesz azért, hogy Újbudáról eltűnjön a korrupció és a kerületi szívességek világát a nyilvánosság elé tárja. Aki információval segítené munkánkat, annak levelét várjuk az ujbudablog[at]gmail[dot]com email címre.

Amíg a múlt árnyai kísértenek Újbudán, nehéz a jövőt építeni. Kerületünk polgármesteréből május 1-éhez közeledve előtört a büszke KISZ-es és a kádári múlttal cimborált.

Kevés olyan ember van, aki egy letűnt, feledni vágyott korszak címerfiguráinak kegyeit keresi, mikor Magyarország az EU tagságának hatodik esztendejébe lép. Akkor is igaz ez, ha az illető valószínűleg csak ezt az egyetlen jegyet találta, mellyel közös identitást adhat a szétzilálódó szocialista tábornak. Molnár Gyula május elseje alkalmából a humor ágyúit tüntette ki, köztük azt a Fekete János bankvezért, akivel a köztársasági elnök sem volt hajlandó kezet fogni.

Fekete János a kádári arca annak, hogy Magyarország hitelek tömkelegét vette fel  a szocializmus elrettentő 40 éve alatt, s költötte olyan felesleges soha meg nem térülő kiadásokra, melyeknek terheit a mai napig is nyögi az ország. (Az új szocialista generációban hatalomra kerülőknek egy Medgyessy-Gyurcsány ámokfutással persze sikerült még ezt is megfejelniük.) Fekete János további "érdeme", hogy az elsők között lett külföldi tulajdonú bank vezetője a rendszerváltást követően. A bank 1995-ben ment csődbe, jelentős károkat okozott a magyar államnak is.

Fekete János nemzeti bankos tanítványa pedig az az Erős János volt, aki rendszeresen szocialista kormányok alatt tölt be állami bankoknál vezető tisztségeket. Erős János Fekete biztatására vágott bele egy Hargitay Jánossal közös üzletbe is, s az Erős által vezetett cégnek Fekete felügyelőbizottsági elnöke lett. Erős János mellesleg Juszt László gyermekkori barátja. Ez az egész nosztalgiakabaré így válik egyre kísértetiesebbé és ijesztőbbé, humornak pedig nagyon gyenge.

Divatba jött a zöldség Újbudán. Nem feltétlenül a tavaszra és a piacra gondolunk, sokkal inkább a polgármester legújabb kampánytémájára. Zöld Újbuda. Abba most ne menjünk bele, hogy egy szocialista polgármester miért nem a vörös kerület megteremtésén munkálkodik, de a választások közeledte és a szocialista párt töretlen népszerűtlensége ezt még talán meg is indokolja.

Sokkal izgalmasabb, hogy a polgármesterünknek egy sajtótájékoztatón mik jutnak eszébe arról, hogy zöld. Nézzük csak:

Különdíj jár a XI. kerület polgármesterének, hogy a Ferencvárosról is beszél. Az ikertestvérség úgy tűnik nem múlt el nyomtalanul.

De nekünk például a polgármester kedvelt szórakozóhelye a Zöld Pardon is beugrott. Kár, hogy erről nem beszélt a megújuló energiaforrások kapcsán. Jó szívvel vettük volna, ha kitér arra, hogy a közterülethasználati díjból hány napkollektor építhető a kerületi házakra.

A kereszténységben a zöld szín egyébként nem a megbocsátást és a megbékélést jelenti. A békét a fehér jelenti. A zöld pedig a feltámadás és remény színe. Remény egy normális polgármesterre.

Mikor kíváncsiak vagyunk mitől állt valaki szocialistának, akkor leggyakrabban a rendszerváltozás előtti években kell kutakodnunk, azon belül is a párt és a KISZ (ifjabb olvasóink kedvéért: az MSZMP és a Kommunista Ifjúsági Szövetség) bugyraiban. E két szervezet ölelő karjaiban nevelkedtek ugyanis korunk "nagyjai".

Azóta a baloldalon új, jelentős politikai tényezőként csak a Zuschlag gárda tudott kiemelkedni, de mint tudjuk, őket ma már legfeljebb cellalakóként ismerheti a közvélemény. Az öregebbek elintézték az utánpótlást és ezzel a saját magukat is. Pártjuk visszafordíthatatlanul gurul a mélybe a hatalom csúcsáról.

A KISZ generáció büszke típusának egyik megtestesítője Molnár Gyula, míg a Zushlag sztori egyik kiemelkedő szereplője Krausz Csaba, 2008-ig a XI. kerületi polgárok szocialista önkormányzati képviselője. Az ő történetével egy korábbi cikkünkben már elkezdtünk foglalkozni. Most egy kicsit tovább merészkedünk.

Krausz Csaba még budafoki önkormányzati sajtós korában sikeresen szervezett ki saját cégének a Blue Sun Bt-nek egy 3 millió forintnyi megbízást egy borfesztivál kapcsán - írta korábban az Index. De nézzünk csak a cég mögé: nem más volt 6 éven át Krausz cégének a kültagja, mint a Leisztinger élettársként híressé vált szocialista politikus: Tüttő Kata. Tüttő és Krausz 1998-ban kerültek többedmagukkal a Zuschlag által szervezett Ifjú Szocialisták Mozgalmának alelnöki székeibe. Ugyanebben az évben hozták létre a közös cégüket is, melyben majd' hat éven át üzlettársakként szerepeltek.

Krausz 2006. októberében került be az MSZP listájáról az újbudai képviselő-testületbe. Egyik első szavazásai közé tartozott, hogy szocialista elvtársaival és a szabaddemokrata valamint MDF-es képviselőkkel együtt megszavazta a lágymányosi-öböl eladását Leisztinger Tamás cégének. Mint tudjuk az önkormányzat vagyonvesztése kapcsán azóta nyomozás indult. Az öböl ügy visszásságai korábban már több cikkünk témáját adták. Krausz azonban nem az öböl ügy, hanem Zuschlag miatt búcsúzott a képviselőségtől. Lemondott  ugyanis, miután egyre több szó esett arról, hogy vádlottként kerül a Bíróság elé a Zuschlag ügyben.

Korábbi cégtársa Tüttő Kata sokkal szerencsésebb volt. 2006. októberében elkezdhette irányítani, s a mai napig is nagyhatalmú elnökként vezeti a Főváros egyik legszélesebb hatáskörű bizottságát: a Pénzügyi és Közbeszerzési Bizottságot. Igaz, hogy a Zuschlag ügy őt is időről időre eléri, legközelebb április 30-ára várja a bíróság tanúkihallgatásra, de vitézül állja a sarat.

A cikk végére bevalljuk a kedves olvasóknak: elszomorodtunk. Bárcsak ne lettünk volna kíváncsiak arra, hogy mitől állt valaki fiatalon szocialistának...

Kerületünk messze földön hírhedt trágár polgármesteréről. Molnár Gyula tavaly többek között f*kalapnak nevezte Lakos Imre alpolgármestert. A trágár szocialista polgármester videója akkor bejárta a média minden szegletét. Egy másik alkalommal szintén ugyanő bejelentette a képviselő-testületben, hogy "elmegy hugyozni". Nem sokkal maradt el tőle Veresné Krajcár Izabella alpolgármesterasszony sem, aki az MDF-es Fodor Vincét ösztökélte trágár szavakkal nagyobb lépésekre.

Úgy látszik az eddigi trágárkodásokból kimaradt Bács Márton, szintén szocialista alpolgármester megirigyelte a nagy népszerűségnek örvendő elődeit, így ő is beszállt a "Ki tud nagyobbat trágárkodni?" úttörővetélkedőbe. A legutóbbi testületi ülésen, Molnár Gyula mellett üldögélt, könnyen elképzelhető, hogy ez hatott rá ösztönzőleg, mikor magáról megfeledkezve "fingfűrészelésnek" nevezte a testületi ülés vitáját a Zöld Pardon és a Rio közterülethasználatáról.

Gyula mester azonban úgy tűnik, tanult a múltkori esetből és azonnal kioktatta a helyes szóhasználatról kollégáját. Szerinte az alpolgármester társa fingfűrészelés helyett vízgereblyézést akart mondani, akinek annyira megtetszett ez az új szó, hogy többször visszatért rá, mint mikor a kisgyermek megtanul beszélni, s vigyorogva ismételgeti az első tanult szavakat.

Demszky Gábor már valószínűleg a városháza börtönpincéjének megőszült, szakállt növesztett lakosa lehet, mikor 2039-ben próbaútra indulhat a négyes metró. Mostanában nem múlik el úgy hét, hogy fel ne hívná valamely metrótudós a figyelmet a függőben lévő brüsszeli támogatásra, amitől az egész projekt léte függ.

A mai nap elszörnyülködtető híre, hogy a Bamco leállt az építéssel, s el akarja vinni a fúrópajzsokat, mert nem látja biztosítottnak a projekt finanszírozását. Egy kis újbudai példát hozunk, hogy a töketlenkedés, a szándékos hazugságok és a lopás lehetőségének keresése miatt hová fajult az alagútfúró bohózat. Egy ilyen hatalmas beruházásból még többet akarnak kilopni, mint az autópálya építésekből, hiszen a metró a főváros közepén, mindenki szeme láttára épül, Budapest tanult tolvajai pedig mindent megtesznek, hogy újabb és újabb lopáslehetőséggel kecsegtető jogilag csűrt-csavart követhetetlen elemeket csempésszenek a projektbe.

A metróépítés szerves részét képezik a metróállomások mellett épülő mélygarázsok építései. Ilyen garázst terveznek a Gellért térre is, ami külön érdekességeket tartogat. Mint minden normális építkezésnél, úgy itt is létezik egy szabályozási terv a területre, ami meghatározza, hogy mekkora garázst lehet építeni. Persze a szabályozási tervet a garázst tervező mérnök figyelmen kívül hagyta és úgy adta be engedélyezésre a terveket, hogy azok nagyobb garázst ábrázoltak, mint amekkorát a jogszabályok megengednek.

A tervek benyújtása kötelező eleme az uniós támogatásra benyújtott pályázatnak, így ha a szabálytalanul benyújtott terveket a jogszabályok szerint eljárva elutasítanák, akkor az egész brüsszeli finanszírozás kerülne veszélybe. Márpedig rég el kellett volna utasítania az engedélyező hatóságnak a terveket. Ezt persze - félve a nagyobb botránytól - nem tették meg, ezért egy másik úton próbálják átnyomni a nagyobb mélygarázst. Molnár Gyuláék módosíttatni akarják a szabályozási tervet, hogy a mélyparkolóhoz igazítsák a jogszabályokat, felborítva minden ésszerű tervezést, veszélyeztetve a Műegyetem rakpart világörökségi védelem alatt álló területét és az egyébként is süllyedő műegyetemi épületeket.

A cikk kereteibe az most bele sem fér, hogy a mélygarázsok tulajdonjogát és üzemeltetési jogát hogyan akarják majd kiszervezni a metróépítés mindenható politikusai és urai. Hogy hogyan kerül ki az önkormányzatok kezéből mindaz, ami nyereséggel kecsegtet, s hogyan marad ott minden, ami ráfizetéses. Pedig ez is megérne egy-két misét.

A szocialista politikusok java része már évek óta erőteljesen dolgozik azon, hogy semmi közük ne látszódjék az MSZP vezetéséhez. Tanácsadóikkal azon mesterkednek, hogy lehetőleg egy közös hírben se szerepeljenek a kormány bármely tagjával. Élen jár ebben Molnár Gyula, XI. kerületi szocialista képviselő és kabinetfőnöke Pető György is, aki a párt frakcióját hagyta el  félelmében. Alig két éve Molnár még Gyurcsány fővárosi megbízottjaként naponta szerepelt vörösebbnél vörösebb hírekben, mára azonban mindez a múlté.

Az MSZP logók méretei hónapról hónapra zsugorodnak a polgármester kiadványain. E munkájában mára odáig jutott, hogy mindössze honlapja alsó sarkában megbúvó kicsiny link emlékeztet arra, mely pártból is jött valójában. Eszével tudja, hogy pártja a teljes szétesés előtt az utolsókat rúgja. Megérezte, hogy a mentőcsónakkal minél távolabb kell evezni a süllyedő hajótól, különben az örvények őt is magukkal rántják a mélybe.

De mit kezdjen a szirénhangokkal? Mit tegyen, mikor a süllyedő hajóról felcsendülnek csecsemőkorának bölcsődalai? Nincs más út: az érzelmek hullámain ösztönösen visszaevez a hajóhoz, s együtt dúdolja cinkostársaival a hatalom szirénhangján az Internacionálét. A karmester vezénylésére aláírja a kottát, hogy megszorítják a basszust és a szopránt, de a vezérdallam marad a régiben. Így várja a csodát, hátha mégis feltűnik a mentőhajó, ami partra vontatja őket és 2010 után is folytathatják busásan jövedelmező áriájukat.

Képünkön Molnár útban az MSZP kongresszusra, ahol 2009. április 5-én elénekelte az Internacionálét.

A XI. kerületben nem nagyon érdekli a diszkótulajdonosokat, hogy engedélyek birtokában működjenek. A Rio és a Zöld Pardon négyszer nagyobb területet használ, mint amekkorát bérel az önkormányzattól. A legújabb eset pedig, hogy a Karolina úton működő Clubplayt hivatalosan bezáratták, de senki nem tudja vagy nem akarja végrehajtatni a határozatot.

Hogy is lehetséges ez? Miért van az, hogy a kisembereknek esélyük sincs érvényesíteni a jogaikat, mert a cégek köphetnek a jogszabályokra? A szórakozóhelyek tulajdonosai kiskapukat kihasználva mindig megtalálják azt a lehetőséget, amivel szemben a hatóságok tehetetlenek. A lakosság nyugalmának biztosítása senkit nem érdekel.

Persze, hogy is várhatnánk eredményeket akkor, amikor a rendőrök a szabadidejüket kiegészítő kereset reményében szórakozóhelyeken töltik és tiltott őrző-védelmi tevékenységet látnak el.

Az egyik hetilapban közölt írás szerint a Karolina úti diszkó sok-sok hónapon keresztül működött jogtalanul, a később megszerzett engedélyét pedig szabálytalan bővítés miatt visszavonták. Ennek ellenére a diszkó tovább működik és veri fel álmukból a lakókat.

A környező utcákban továbra is ott marad a hányás, az összetört eresz, a letört visszapillantó tükör és a fecskendő a fűben.

A videón egy másik kerületi szórakozóhely kiskapus módszereiről esik szó.

Ismert, hogy a budai szabadtéri szórakozóhelyek legalább négyszer nagyobb területet foglalnak el, mint amekkorát lehetne. Ismert, hogy kötelező lenne tízszeres bérleti díjat beszednie az önkormányzatnak, ami nagyjából egy milliárd forintnyi bevételt jelentene, de Molnár Gyula erről valami miatt lemondott. Újbudán már a társasházi közgyűléseken is arról beszélgetnek a lakók, hogy a polgármester a kampányához kapott jelentős támogatást a szórakozóhelyektől és ezért nem érdekel senkit a lakók nyugalma.

A fenti okokból különösen figyelünk minden hírre, ami valamit is fellebbent a szórakozóhelyek körüli homályból. Január 4-én égő autóval hajtottak a MOM Park Leroy kávézójába. A sajtó megszellőztette, hogy a MOM parki kávézó és a Cafe del Rio tulajdonosi köre között összefonódás van. Néhány napja őrizetbe vettek két figurát a robbantás gyanúsítottjaként. A nyomozás során a két férfi – a 47 éves B. György és a 44 éves T. György – kapcsolatrendszerét feltérképezték, egyiküket tanúként többször ki is hallgatták. B. Györgyöt a rendőrségen, T. Györgyöt a lakásában, a terrorelhárító szolgálat segítségével fogták el. A két férfit közveszélyokozás bűntette miatt őrizetbe vették és kezdeményezik előzetes letartóztatásukat. Információk szerint az egyik férfit korábban összefüggésbe hozták a kilencvenes évek közepén történt budapesti robbantás-sorozattal is.

A mostani nyomozás során a rendőrség az üzleti bosszú lehetőségét sem zárja ki: a gyújtogatás összefüggésben állhat a tavaly április 3-án, az Erzsébet híd budai lábánál, a Rudas fürdő oldalában lévő kerthelyiségben történtekkel. Akkor a Romkert nevű szórakozóhelyet a vendéglátószezon kezdetén gyújtották fel, mind a mai napig ismeretlen tettesek. A tűzben a kerthelyiség teljesen megsemmisült, egy biztonsági őr pedig az életét vesztette. Az akkori nyomozásban kihallgatták a Romkert konkurensének tartott Cafe del Rio nevű szórakozóhely tulajdonosait is, de egyiküket sem gyanúsították meg a gyújtogatással.

Mit mondhatunk? Kemény.

Molnár Gyula polgármester álláshalmozó országgyűlési képviselőként elvileg az országért is felelősséggel tartozik. Így különösen figyelemre méltó, amikor nemzeti sorskérdésekben foglal állást. Isszuk a mondatait.

A helyi lapban egész oldalas interjúban festi fel a felelős városatya képét. Könnybe lábadt szemekkel sírunk, hogy egy ilyen kvalitású politikus miért az újbudai mocsárban politizál.

Kell-e annál líraibb bevezető egy szocialista politikus szájából hét év kormányzati hatalom után, mint hogy "mindennél előbbre valóbb nemzeti érdekünk, hogy megtaláljuk azokat a területeket, ahol a különböző erők az ország érdekeit saját politikai céljaik fölé helyezve képesek együttműködni."

Milyen büszke lehetett Gyula, amikor a szocialista frakcióülésen úgy döntött a napokban, hogy mindenáron el kell kerülni az előrehozott választást. Valószínűleg érezte, hogy ezzel a lépéssel a saját politikai céljai fölé helyezte az ország érdekeit. Az ország népe ugyanis szombat óta kézzel-lábbal tiltakozik Gyurcsány távozása ellen. Vörös tüntetők vonulnak a Kossuth térre, ingyen gulyást hoznak a gazdák és zúg a "GYURCSÁNY MARADJ OTT! GYURCSÁNY MARADJ OTT, MARADJ OTT, MARADJ OTT!". Kormánypárti tüntetők ostromolják a HírTv székházát, és követelik az alkotmány módosítását: a konstruktív bizalmatlansági indítvány és az országgyűlés feloszlatásának kitörlését az alkotmányból örökre.

Eddig minden szuper, Gyulának az ország érdekében sikerül elkerülni az előrehozott választásokat, de mit tesz ezután?

Személy szerint úgy gondolja, hogy "nem szívesen támogatna olyan megoldásokat, amelyek csak és kizárólag további terheket rónak azokra, akik például egy fizetésből élnek, akik már befejezték az aktív életüket, nyugdíjasok vagy a közszférában dolgoznak. E mögé egy lényegesen nagyobb társadalmi összefogás kell."

Tehát nem szívesen támogatna, de ha úgy alakul, azért nem zárkózik el előle. Emlékszik ő még azokra az időkre, mikor politikussá vált. Egyébként is Molnár Gyula nem egy, hanem két fizetésből él, magát tehát nem érintené. Persze, ha nagyobb társadalmi összefogást tapasztal, akkor nem csak kényszerből hanem akár szívesen is támogatna újabb teherkirovó intézkedéseket.

Minket újbudaiakat meggyőzött. Fogjunk hát össze barátaink: Molnárt miniszterelnöknek!