Kerületünk polgármesterének pártpozíciói finoman szólva is meginogtak. A néhány évvel ezelőtt még budapesti szoci elnök Molnár Gyulára a pártközpontban ma a kutya sem kíváncsi. Természetesen nem arról van szó, hogy nem szolgálná kellő eltökéltséggel pártja érdekeit, a parlamentben most is megszavaz mindent, ami fáj. Sőt, jómunkásemberként azt is, ami nemhogy fáj, de egyenesen lehetetlen helyzetbe hoz családokat, fiatalokat, nyugdíjasokat, s ennél messzebbre most nem is merészkedünk. M. Gy. hűségesen nyomja a gombot hétfőről-hétfőre és bízik a csodában. A pécsi eredményekre figyelemmel a realitások alapján a kelenföldi körzete ugyan könnyen elbukhat az országgyűlési választásokon, s onnan pedig egyenes út vezete a polgármesteri búcsúhoz is, de egyelőre kitart.
Hatalmas jelentősége volt a múlt héten a budapesti listaállításnak, ahol a parlamenti választások helyein marakodtak előre a szocialista párttagok. Szégyen, de Molnár Gyula súlyos válságba sodródott, küzdelme ellenére majdnem a lista leges legvégére csúszott. A 2006-ban még második helyezett képviselő, most a tizennyolcadikra volt elég. Ha előrébb kerül, amire ismeretlenek finoman utaltak is a végső döntés előtt egy Magyar Nemzetben elhelyezett cikkel, akkor megúszhatta volna a feszült dilemmát. Így azonban politikai túlélési harccá változik számára a következő országgyűlési választás. Kérdés, hogy MSZP színekben vagy anélkül?
Ez a ciklus kizárólag a kapkodásról, a korrupcióról és a tehetetlenségről szólt Újbudán, előre köszönjük, nem kérünk ebből a jövőben.
