A szocialista politikusok java része már évek óta erőteljesen dolgozik azon, hogy semmi közük ne látszódjék az MSZP vezetéséhez. Tanácsadóikkal azon mesterkednek, hogy lehetőleg egy közös hírben se szerepeljenek a kormány bármely tagjával. Élen jár ebben Molnár Gyula, XI. kerületi szocialista képviselő és kabinetfőnöke Pető György is, aki a párt frakcióját hagyta el  félelmében. Alig két éve Molnár még Gyurcsány fővárosi megbízottjaként naponta szerepelt vörösebbnél vörösebb hírekben, mára azonban mindez a múlté.

Az MSZP logók méretei hónapról hónapra zsugorodnak a polgármester kiadványain. E munkájában mára odáig jutott, hogy mindössze honlapja alsó sarkában megbúvó kicsiny link emlékeztet arra, mely pártból is jött valójában. Eszével tudja, hogy pártja a teljes szétesés előtt az utolsókat rúgja. Megérezte, hogy a mentőcsónakkal minél távolabb kell evezni a süllyedő hajótól, különben az örvények őt is magukkal rántják a mélybe.

De mit kezdjen a szirénhangokkal? Mit tegyen, mikor a süllyedő hajóról felcsendülnek csecsemőkorának bölcsődalai? Nincs más út: az érzelmek hullámain ösztönösen visszaevez a hajóhoz, s együtt dúdolja cinkostársaival a hatalom szirénhangján az Internacionálét. A karmester vezénylésére aláírja a kottát, hogy megszorítják a basszust és a szopránt, de a vezérdallam marad a régiben. Így várja a csodát, hátha mégis feltűnik a mentőhajó, ami partra vontatja őket és 2010 után is folytathatják busásan jövedelmező áriájukat.

Képünkön Molnár útban az MSZP kongresszusra, ahol 2009. április 5-én elénekelte az Internacionálét.