Újbuda feketén fehéren

Ma délelőtt újabb öt ember szenvedett kipufogógáz-mérgezést a szocialista Molnár Gyula hőn szeretett újbudai plázájában, az Alleeban.

Tegnap már egy csomó eszméletlenül fekvő embert kellett a garázsból és az élelmiszerboltból (!) kipufogógázmérgezéssel kórházba vinni, de a kereskedelem nagy urai néhány órás részleges lezárás után újra átadták a vásárlók tömegének a plázát. A korrupció és a kereskedelmi farkastörvények hazánkban bármilyen jogszabályt képesek könnyedén felülírni. Különösen igaz ez Újbudára, ahol jelenleg több ügyben (Öböl, Rio-ZP, Gyógyír) is nyomoz a rendőrség korrupció, hivatali visszaélés és sikkasztás gyanújával.

Lassan érdemes lenne az Allee építése és engedélyei körül is körbenézni, hogyan történhetett meg, hogy két egymást követő napon játszanak az emberek életével.

Várjuk Molnár Gyula MSZP-s politikus és polgármester azonnali nyilatkozatát, hogy a kerületi önkormányzat adott-e ki használatbavételi engedélyt a bevásárlóközpontra és az jogerőre emelkedett-e a nyitás napjáig?

Néhány percen múlott, hogy halálos áldozatokat követeljen a kerület új plázája, melynek megnyitását az MSZP-s Molnár Gyula már nagyon-nagyon várta. A polgármester hetek óta lelkesen számolta vissza a napokat és a polgármesteri fotelban nosztalgiázott, hogy kisgyerekként a szüleivel mekkora izgalommal várta a budai Skála megnyitását.

A halállal végződő események egy bevásárlóközpont megnyitása kapcsán a XXI. században  leginkább az üzletközpontot megrohamozó vásárlókhoz kapcsolódnak. Nem így történt azonban Újbudán. Itt sokkal tragikusabb és felháborítóbb dolgok zajlanak.

Hazánkban az emberek még vannak annyira kulturáltak, hogy nem tapossák agyon egymást egy DVD lejátszóért. Itt egészen más típusú kihívásokkal kell szembesülniük a polgároknak. A sietség, a kapkodás és Molnár Gyula számmániájának köszönhetően az összegányolt bevásárlóközpontot félkészen adták át népnek. Az átadást persze nem bízták a véletlenre, mert három alkalommal is megnyitották. Először 10-én egy zártkörű buli keretében, másodszor 11. hó 11-én 11 óra 11 perckor a XI. kerületi Molnár Gyula politikus adta oda az embereknek szavajárásával élve "az új városközpontot". Mi azonban inkább maradnánk a "pláza" megnevezésénél, már csak azért is, mert a "városközponti cicák" kifejezés igencsak zavarná a fülünket, a plázacicák azonban már jól bejáratott brand Budán és Pesten egyaránt. Visszatérve az átadásokhoz, harmadszor vagyis utoljára Lakos "7-es BMW" Imre és Demszky "Négyesmetró" Gábor a moziba engedte be a horrorra vágyókat.

Az igazi horror azonban mégsem a moziban, hanem vasárnap délután a mélygarázsban és az élelmiszerboltban zajlott. A rendellenességek folyamatosak voltak, a megnyitások óta álltak már le liftek, mozgólépcsők, volt áramszünet, a tűzoltók a nyitás után három nappal végezték a kötelező tűzvédelmi ellenőrzést a boltokban. De az igazi botrány, hogy az épület mélygarázsából szénmonoxid jutott az áruházba és a garázsban pedig többen eszméletüket vesztve estek össze és hevertek a földön.

A kerületi önkormányzattal kötött településrendezési szerződés szerint az Allee még lóg egy mélygarázsépítéssel a kerületnek. De van egy olyan érzésünk, hogy ez alól ki fognak bújni. Meg persze az is igaz, hogy ilyen előzmények után vajon kinek kell ettől az építtetőtől egy mélygarázs...

És még egy érdekes kérdés. Vajon rendelkeznek-e már jogerős használatbavételi engedéllyel? Mert ebben a kerületben az önkormányzat még a saját új irodaépületét is hosszú hónapokon keresztül engedély nélkül használta, sőt az SZDSZ-es Lakos alpolgármester háza is meglehetősen furcsa körülmények között épült. Nem lennénk meglepve, ha kideülne még egy-két dolog.

Újbudán az önkormányzati fenntartású uszodában évek óta edzenek az Újbuda Senior Úszó Club versenyzői. A szenior vébéken rendszeresen képviselik hazánkat. A szereplés mögött természetesen Molnár Gyula szocialista polgármester is ott figyel, hiszen az önkormányzat évről évre több millió forinttal támogatja a szeniorok ausztráliai repülőjegyeit.

"Mivel a világversenyeken való részvétel komoly költséggel jár, ezért kétségtelen, hogy csak bizonyos életszínvonal mellett engedhetik meg az úszók maguknak, hogy részt vegyenek egy-egy világeseményen." (Magyar Nemzet, 2009. szeptember 14.)

Nagy kérdés, hogy mi lesz idén. Tegnapi hír, hogy október 5-én és 6-án indulna - indult volna - Ausztráliába, Sydneybe egy magyar úszókból és kosárlabdázókból álló csapat, hogy részt vegyen a World Master Games nevű játékokon. A 18 fő részére szóló repülőjegyeket március és április folyamán fizették ki. A foglalás után a csoport elektronikus jegyet kapott személyesen a cég tulajdonosától e-mailben, de később utánakérdeztek a járatot üzemeltető Lufthansa és a China Air légitársaságnál, ahol azt a tájékoztatást kapták, hogy a jegyük érvénytelen, ugyanis eltérő a légitársaság számítógépes rendszerében lévő kódszám és a repjegyen lévő szám.

A repjegypiac.hu üzemeltetője, több alkalommal is azt mondta a károsultaknak, hogy visszafizeti a repülőjegyek árát - legutóbb szeptember 30-án - de eddig erre nem került sor. A csoportot vezető Konrády Ildikó elmondta, hogy hétfőn feljelentést tesznek az utazási iroda ellen.

Úgy tűnik, idén lemaradhat az 50 méteres gyorsúszás fináléjáról Balázs Gyula, szdsz-es önkormányzati képviselő, exalpolgármester.

Még alig száradt meg a jóváhagyó önkormányzati pecsét Molnár Gyula, újbudai politikus legutóbbi, borgőzös és rendőrökkel anyázós autós túrájáról készült menetlevélen, máris újra címlapra került az autókázó újbudai szocialista és liberális elit. A mai címlapokon Lakos Imre alpolgármesterről derültek ki dolgok. BMW 730D típusú járművét csak április óta forgalmazzák hazánkban, de ő az elsők között tett rá szert. Büszkék vagyunk rá, hogy legalább neki egyedül ilyen remekül sikerült kilábalnia a válságból.

Az említett cikk kitér arra, hogy az egyik legnagyobb lízingeléssel és bérlettel foglalkozó cégnél azt közölték, hogy ilyen drága luxusautót 30 százaléknyi, azaz 10 millió forint befizetésével lehet bérbe venni 240-300 ezer forintért havonta, vagyis ha Lakos ezt választotta, akkor hivatalos fizetésének egynegyede elmegy a luxuskocsira. Lakos Imre havonta bruttó 1 millió 17 ezer forintot keres, legalábbis jövedelemnyilatkozatából ez derül ki.

Mi egy kicsit tovább is merészkedünk, s így kiderül még ez-az. Lakos politikus természetesen a típusfelirat elhagyásával rendelte csodajárgányát, nehogy az egyszerű földi halandók könnyen beazonosíthassák. De van még egy érdekesség is: a rendszám. A JZG 063-as rendszám ugyanis Lakos politikus vagyonbevallásában szereplő 2006-os, korábbi BMW-jének rendszáma volt. Egészen addig, amíg állítólagosan bérelni nem kezdte az új kocsit. A régi rendszám most az új BMW-t díszíti. Érdekes, tanulságos konstrukció. Vajon miért szerelte át a saját kocsiról a "bérelt" kocsira a rendszámot a vagyongazdálkodó alpolgármester?

A nagyon kíváncsi, újbuda belső világa iránt különösen fogékony olvasóinknak eláruljuk, hogy a régi BMW-t most már a Lakos Imre felügyelete alá tartozó városüzemeltetési igazgató, Szőke Gábor használja.

Ej, de messze vannak már azok az antik idők, amikor még a szóban forgó alpolgármester '90-ben egy öreg Daciát vezetve gurult az önkormányzat épülete elé kelenföldi panellakásából. O tempora, o mores!

Az erzsébetvárosi ingatlanpanama nyomán egyre nyomasztóbb részletek látnak napvilágot a megmaradt szocialista önkormányzati szféra viselt dolgairól és belső működéséről. Kitálalt Hunvald György sofőrje. A Magyar Hírlapban megjelent interjúban a polgármester út­jai­ról, keszthelyi festményszállítmányokról, hét és fél millió forintos genfi óravásárlásról és Hunvald letartóztatásának körülményeiről is mesélt.

Kirúgása okáról pedig így nyilatkozott: "Részletesen beszámoltam a 2004 és 2009 közötti munkámról, arról, hogy milyen szolgálati utakon jártam Hunvalddal. Beszámoltam a svájci utazásainkról, aminek persze nem volt nyoma a menetleveleken, meg azokról a hazai turnékról is, amikor tulajdonképpen nem is én vezettem a polgármester szolgálati autóját, hanem maga Gyuri, aki imádta a kocsikat, és imádott vezetni is. Említést tettem azokról az utakról is, amikor festményeket vittem a Nagyházi Galériából Hunvald keszthelyi nyaralójába. Volt úgy, hogy két hónapra volt szükség ahhoz, míg apránként be lehetett írogatni a külföldön megtett kilométereket. A nagy svájci turnén például, amelyen Hunvald a szeretőjével, annak barátjával és a szerető húgával tett meg, illetve hát én vittem őket, majd nyolcezer kilométert mentünk egy hét alatt. Ennyi kilométert leírni két hónapig tartott." A fenti nyilatkozatot követően nem telt két hónapba, s munkanélküli lett a sofőr.

Molnár Gyula politikus a budai Várban megrendezett borfesztiválról távozott szolgálati autójával szeptember 12-én éjfél előtt húsz perccel. Nem ő, hanem a sofőrje vezetett. A rendőrök megállították, s megszondáztatták a sofőrt, feltettek néhány kérdést. A polgármesternél azonban elszakadt a cérna, kipattant az autóból, és emelt hangon kért magyarázatot az igazoltatásra. Molnár nyomdafestéket nem tűrő szavakkal anyázta a rendőröket.

Hogy mitől lett valójában ennyire ideges a szolgálati autóval borfesztiválozó ittas polgármester, egyelőre csak találgatni tudunk. Lehet, hogy a szolgálati járművet szórakozáson és mulatozáson kívül másra is igénybe veszi néha a XI. kerületi politikus?

A sofőröknél van a kutya elásva.

Nem találunk szavakat. Elég régóta kapunk híreket, hogy az újbudai polgármester sertésóllá alakította polgármesteri szobáját. Most ismét kiborult a moslék, csurdorgál az ajtó alatt kifelé...

Röfögnek, sőt visítanak a malacok az ól körül. A halott malacok is forognak a föld alatt. Retteg a fődisznó, elindult az elszámoltatás, lebuktak az első süldők a belső korpaellenőrzésen.

De vajon milyen lehet ott a takarmányozás, vajon mi alapján és milyen megfontolásokból születnek ott döntések, ahol ilyen bőséges tolvajlás belefér? Vajon honnan jön a fődisznó bátorsága teli pofával hirdetni, hogy ez egy régóta fejlődő ól, s a fejlődés egyes-egyedül a saját röfögésének köszönhető?

Vajon hisz-e a fődisznónak ezentúl bárki is? Hogyan szavaztatta meg úgy a költségvetést, hogy egy ólnál 100 millió forintos lopás fel sem tűnik senkinek? Az óltámogatás 2/3-át ellophatták, s cserébe vígan kampányoltak a 300 forintos óldíj megtartásáért. Ezt pedig elégedett röffentéssel nyugtázták a haversertések. Mekkora disznónyi lyukak vannak egy ilyen költségvetésben? Mégis mit képzelnek az elvtársemsék, miért fizetünk óladót?

Mi lehet a többi ólban? Mikor lesz már óltakarítás?

Gyula polgármester jó. Átad (azt is, amit nem ő épített, ld. Skála „Alee”), átvesz (a Kopaszi Gátat, hogy az önkormányzat fizesse a fenntartás 200 milláját a magánbefektető helyett), táncol (a ZP-ben forever), és szép öltönyöket is hord. Egyszóval: kúúl csávó. A jó (és sikeres) polgármestert szereti is mindenki. Főleg a beosztottak. Az alpolgármesterei, a bizottsági elnökei, az intézményvezetői, az építési vállalkozói, és az egész klientúra. Amíg ugyanis ő átad, átvesz, addig sokan közülük szabadon lophatnak kezelhetik a pénzt. (Esetleg felügyelet alatt?) A lényeg, hogy ne derüljön ki. Nem is derül, hiszen immár hetedik éve nyomják a fiúk (és lányok), év végén pedig iratmegsemmisítő-közbeszerzést tartanak, utána meg már csak darálnak, és darálnak... egész a választásokig.

Aztán egyszer csak porszem csúszik Molnár malomkövei közé.  Új ügyvezető kerül a szakrendelő élére, aki, láss csodát, át akarja világítani, amit átvesz. A szemét. És kiderül, hogy a Molnár felügyelete alá tartozó intézményben loptak. Persze, ő nyilván nem tudott erről semmit, hisz honnan is tudná, hogy évi 27 milláért tartják fenn a 2X20 nm-es zöldfelületet (szerződéses neve: kert)? Amint arról sem tudhatott, hogyan vigasztalta magát a szakrendelő ügyvezető asszonya élettársa halálát követően. Élettársa – úgy mellesleg – az általa vezetett szakrendelő műszaki igazgatója volt haláláig. Végh Ágnes, Molnár személyes felügyelete mellett ugyanis azzal vigasztalta magát, hogy – kirúgta exét. Mármint annak halála után. Neki már úgyse fáj. Annál inkább fájt azonban az adófizetőknek, akiknek a pénzéből a visszadátumozva kirúgott drága halott lelépési pénzét kifizette – jobb híján saját magának. (Némi örökösödési lepapírozást követően.) Na nem sokat persze, hisz Molnár sleppje nincs BKV-s magaslatokon: ebben az esetben csupán csak 4 millát. Amúgy fájdalomdíként. Vagy, ha jobban tetszik: bánatpénz gyanánt.

Augusztus elején adta hírül a sajtó, hogy Szigetvári Viktor, Gyurcsány felfedezettje, a nyugati típusú negatív kampány mestere, Bajnai Gordon kabinetfőnöke belépett az újbudai MSZP-be.

A hír már első hallásra is furcsa, hiszen ki az az őrült, aki ilyen válságos időkben akar beosonni a széteső szocialista pártba. Nos, Szigetvári beosont Újbudára. Ehhez szerzett két ajánlót is, sőt nem is szerzett, egyenesen felkért. Felkérte Molnár Gyulát és Wiener Györgyöt. Molnárt már jól ismerik a blogolvasók, Wienerről pedig majd egy másik sötét posztunkban írunk, róla is van mit, hiába dugja csak néha a fejét a nyilvánosság elé.

Az utóbbi évek nyomozásaiban a kerületi vezetés népszerűsége igencsak megkopott, így egy magas körökből érkező ígéret a szabadlábakért cserébe, könnyen lehet, hogy meghallgatásra talál az újbudai koszfészkek körében.

Budapest legnagyobb kerülete gyakran kerül az országos figyelem középpontjába, a gyatra újbudai szocialista viszonyok rendezése Bajnai elemi érdeke. Leküldte hát hű káderét, hogy az szagoljon bele a fővárosi politikába. Szigetvári még a végén akár Hagyó Miklós megregulázására is alkalmas lehet, ha a mostaninál is jobban elszabadulna a fővárosi BKV-s pokol. De ez legyen a szocialisták gondja.

Nekünk most elég csak egyszerűen megállapítani a tényt: Gyurcsány-Bajnai betették az emberüket Újbudára. A gond pedig ezzel leginkább az, hogy ezek az emberek jót nem jelentenek senkinek se a kerületben se az országban.

"Ki az a Molnár Gyula, hogy ilyet kijelenthet? Tőle teljesítményt még nem láttam, csak ambíciót." - tette fel a kérdést Horn Gyula 9 évvel ezelőtt, pontosan egy évvel a szeptember 11-i világot felforgató támadás előtt. Horn pimasz visszakérdezését azzal váltotta ki Molnár, hogy akkor az MSZP alelnökeként úgy vélte, Horn Gyula bukott miniszterelnöknek nem jut majd szerep az MSZP megújításában. Molnár ifjonti hévvel látott neki a Horn generáció leépítésének. Igyekezete félsikerrel járt, hiszen Horn eltűnt, tényleg nem jutott neki szerep a megújításban, s az MSZP-ben fiatal arcok vették át a hatalmat: Juhász, Kiss, majd Gyurcsány és Bajnai. De Molnár lemaradt, ő többet nem kerülhetett oda. Ez a keserű pirula azóta is mérgezi a helyzetét, a XI. kerületi polgármester napról-napra görcsösen igyekszik visszakapaszkodni.

Ma már akad aki tudja, hogy ki az a Molnár Gyula. Trágársága és a budai zöldkocsmák iránti vonzódása messze földön híressé tette. De még ez sem hozta meg számára az áttörést.

Legutóbbi interjújában úgy véli, hogy budapesti párttársai nem ismerik el a sikeres fővárosi szocialistákat. Valószínűleg magát is ide sorolja. Az elismerés hiányát mi is felháborítónak tartjuk. Kevés olyan politikus akad fővárosszerte, aki annyit tett a szocialistákért, mint Molnár. Magát és hivatalát sem kímélve eladta Leisztingernek a Lágymányosi-öblöt, lekésett egy fellebbezési határidőt a furcsa módszerekkel terjeszkedő Futó Péter ingatlanszerzése kapcsán, félredátumozott egy cégbejegyzést, betiltotta az alkholárusítást, hogy csak az ismertebb ügyeket említsük. Összefoglalva igazán hasznos tagja volt a szocialista pártnak. Nem hiába tartanak most ott, ahol. Ráadásul pont őt nélkülöznék, aki bizonyítani is tudja, hogy már Kádár alatt reformszocialista volt.

"Mást ne mondjak, az említett idõszakban Óbuda utolsó KISZ-titkára voltam. Most persze mindenki mondhatja, hogy õ mennyire reformer volt hosszú évekkel ezelõtt, de én bizonyítani is tudom, hogy mi voltunk azok, akik elõször azt mondták, hogy kiköltöznek a pártházból, kik elõször szétválasztották a középiskolás tagokat a dolgozóktól. Ez ma már egyszerûnek és természetesnek hat, akkor azonban komoly politikai lépésnek számított. A Németh-kormány elsõ nagy áremelési hullámakor például kiraktunk a Flórián térre egy nagy tönköt, hogy verjen bele mindenki egy szöget, mert nekünk akkor már tele volt a tö(n)künk..." (Kunszentmártoni Hírek, 2000. február 20.)

Hamarosan eldől, hogy ez elég lesz-e az újabb mentelmi joggal megspékelt országgyűlési ciklushoz. Ha mégse jönne össze, politikai túlélőként biztos szívesen látnák Molnárt a Belga Parlamentben.

Tavasszal Újbuda önkormányzatán és szocialista polgármesterén röhögtek az alkohol iránt vágyakozó fiatalok és idősebbek. Nyáron fordult a trend, júliusban már a terézvárosi képviselők és vörös vezérük, Verók polgármester úr kavart újabb mámoros indulatokat.

De miért történik mindez? Tényleg lehetetlen értelmes és betartható rendeleteket hozni? Mi ez a tébolyult politikai helyzet a nyári hőségben, amikor az emberek hideg sörre vágynak?

Kiindulásként szögezzünk le tényeket: a belvárosban rengeteg a szemét, melynek jelentős része az éjszakai mulatozások után marad a bulihelyek környékén. Ugyanígy szép számmal előfordul, hogy ittasabb polgárok a kapualjakat, házfalakat használják piszoárként. Az ittas emberek szeretnek hangosan kurjongatni, az agresszivitásra hajlamosak pedig könnyen törnek-zúznak az éjszakában, ennek bizony nemritkán autók visszapillantó tükrei esnek áldozatul.

Ezek a leggyakoribb lakossági panaszok. De ezekre miért az este tíz órás zárás a megoldás?

Mert a polgármesterek a legkönnyebben végrehajtható megoldást keresik. Molnár Gyula a 80-es évek Moszkvájában, ahol a textilipari tanulmányait végezte, nem szokott hozzá ahhoz, hogy egy rendelet betarthatatlan és hogy az állam képtelen rendet tartani. Ott az egész Vörös Hadsereg szerezhetett érvényt az állami akaratnak. Ugyanígy a munkásőrök és ügynökök országában, vagyis idehaza könyvtár-pedagógia főiskolai diplomát szerző Verók se azt tapasztalta a 70-es évek derekán, hogy a rendőrség működésképtelen.

A megváltozott környezetre rémüldözve rácsodálkozó említett urak ezért egyszerűsítő, látszatmegoldásokat vezettek be saját kerületükben. Pont annyira értenek a jogalakotáshoz, hogy jóesetben képesek értelmezni egy rendelet címét. Valójában képtelenek megérteni a probléma magját, leragadnak annál a pontnál, hogy a helyi újságnak csúfolt polgármesteri hírharsona büszkén írhat majd a lakók nyugalmának megőrzéséről és a dicső polgármesteri tevékenységükről.

Hatástanulmányt készíttetni a korlátozás várható következményeiről, alaposan feltérképezni a problémás helyeket, majd csak azokkal foglalkozva rendszeres hatósági ellenőrzéseket kezdeményezni túl macerás, munkával járó dolog lenne. Egyszerűbb bezáratni válogatás nélkül mindenkit. Aztán majd a leghangosabban könyörgőknek és a legtöbb pénzt csörgetőknek esetleg nagy kegyesen, egyedi elbírálás alapján mégis megengedik a nyitvatartást.

Kitartó olvasóinknak bemutatjuk az egyik utolsó újbudai liberális képviselő, Szesztay András politikus bravúrosan csalafinta alakítását bónusz videónkon. Úgy fogadja a tüntetőket, s úgy ígér, hogy azok még meg is tapsolják a végén. Az igazság azonban az, hogy se akkor, se azóta nem tett semmit az említett úr az alkoholrendelet hatályon kívül helyezéséért. De a nép hálás volt neki, mert megértette a problémát. Hja kérem, így kell ezt csinálni! Tapsvihar!